Milliókért a pokolba (3000 Miles to Graceland)

Ismét csak egy olyan film, amit már régóta terveztem ugyan megnézni, de valamiért mindig elmaradt…egészen a múlt hétig. Ez a film pedig a 2001-ben készült “Milliókért a pokolba” című akciófilm.

A sztori:
Las Vegas-ban mindenki a nemzetközi Elvis-találkozóra készül. Nyüzsögnek a városban az Elvis-imitátorok, akik abban reménykednek, hogy a Király nyomába léphetnek. Ám van a városban 5 ember, akinek számára a találkozó csak másodlagos, ők ugyanis a gitártokjaikban nem hangszert, hanem gépfegyvereket tárolnak. Michael (Kurt Russell) a volt fegyenc és egykori cellatársa Murphy (Kevin Costner) ugyanis arra készülnek többed magukkal, hogy kirabolják a Riviéra Hotel-t. Az akció bár elég véresre sikerült, végül sikerrel is jár. Murphy azonban megöli a társait, mert egyedül szeretné megtartani a pénzt. Michael azonban életben marad, és meglép a zsákmánnyal. Találkozik a kisváros Cybil-lel (Courtney Cox), aki egyedül neveli a fiát és közben nagy álmokat dédelget. Mindketten Michael-lel tartanak, menekülnek országhatárokon át nyomukban a rendőrökkel, és persze a pénzét követelő Murphy-vel…

Igazából nem tudom, miért vártam 8 évet a film megtekintésével, valahogy a sztori alapján nem tűnt olyan izgalmasnak, vagy nem tudom. Mindenesetre a megtekintés után azt mondom, hogy kellemesen csalódtam. Egy elejétől a végéig pörgős akciófilmet kaptam, amelyben nincs megállás szinte az első perctől fogva. A film elején vagy jó 5-10 perces amolyan felvezetés szerűség, de utána beindul a dolog és pörög végig a majdnem két órás játékidő alatt. Van itt autósüldözés, lövöldözés, bunyók, meg minden, ami egy akciófilmbe kell. Bekerült azért egy amolyan romantikus szálféleség is, de ez sem volt a film hátrányára. Ráadásul a sztori tartogat néhány meglepetést is, főleg Michael és Murphy karaktereit illetően. De a film végén is van még egy-két fordulat, ami nem mondom, hogy nem kiszámítható, de belefér.
Egy dolgot emelnék ki negatívumként, mégpedig Ice-T egyszemélyes kommandózását a film végi nagy “csetepaté”-ban, az valahogy nem illett ebbe a filmbe szerintem. De az összképet tekintve, azt mondom, megbocsátható.

A rendező Demian Lichtenstein, akinek nem sok filmje volt ezt megelőzően. A forgatókönyvet is ő maga írta Richard Recco-val közösen.
A szereplőgárdába elég ismert neveket sikerült összehozni. A két főszereplő Kurt Russel és Kevin Costner nagyon jók a szerepük megformálásban. Costner-t úgysem sűrűn lehet látni negatív szerepben, így főleg érdekes volt az ő játéka. De mellettük ismert nevek tűnnek fel kisebb-nagyobb mellékszerepekben is, mint Courtney Cox, Christian Slater, David Arquette, Kevin Pollak, Thomas Haden Church, Jon Lovitz, vagy a már említett Ice-T.

Összegezvén az elmondottakat, nem tudtam mire számítsak a filmmel kapcsolatban, de abszolút pozitív csalódás volt ez, és egy szórakoztató jó film.

Értékelés:
7/10 (70%)

Pokolkapu (Under Hellgate Bridge)

Ezúttal egy 9 éve, azaz 2000-ben készült filmről lesz szó, amelyhez tulajdonképpen véletlenül jutottam hozzá, hiszen az egyik nagy hazai szupermarketben mindössze 99(!) Ft-ért árulták. Gondoltam, annyit biztos megér.

A sztori:
New York-ban található a Pokolkapu híd. Az alatt húzódó utcákon a könnyen szerzett pénz, és az erőszak az úr. Az ártatlanul börtönben ült Ryan Daniel (Michael Rodrick) erre a környékre tér vissza, hogy részt vegyen öccse, Jimmy temetésén, akit a Pokolkapu-híd alatt találtak holtan. Ryan rájön, hogy egyetlen életben maradt testvérére, Eddie-re (Brian Vincent) is hasonló sors vár, ezért úgy dönt, hogy a saját kezébe veszi a dolgokat. Ezzel a lépéssel pedig szembekerül egykori barátjával Vincent-tel (Jonathan LaPaglia) a környék “kiskirályával”…

A sztori alapján én egy jó kis gengszter filmre számítottam, sok-sok lövöldözéssel, meg minden ilyesmivel. Nos, ez nem az lett. Ez tulajdonképpen egy filmdráma, amely lényegében arról szól, ahogy Ryan próbálja rendbe rakni régi életét, és ezzel együtt megmenteni egyetlen még megmaradt testvérét. Sajnos lövöldözés, meg úgy egyáltalán akció nagyon kevés van a filmben, javarészt inkább párbeszédes jelenetekkel van tarkítva az egész, melyekből Ryan múltjáról derül ki néhány dolog. Viszont ez azt is jelenti, hogy tulajdonképpen sok cselekmény nincs a filmben, azt azért nem mondom, hogy unalomba fullad az egész, de elég sok az üresjárat. Egy-két csavart azért tartalmaz a sztori még így is, de azt mondom a többségére magától is rájöhet a néző a film közben.
Később arra a következtetésre jutottam, hogy ezt a filmet voltaképpen nem is mozikba szánták, hanem vagy egyből DVD-re, vagy TV-be. Mert látszott a filmen az eléggé alacsony költségvetés. Valószínű ennek tudható be a kevés akciódús rész.

A rendező Michael Sergio, és a forgatókönyvet is maga írta.
Ami a szereplőgárdát illeti, a DVD-borítóra nagy betűkkel rá volt írva, hogy a “Maffiózók -a sorozatról van szó- sztárjaival”. Nos valóban a filmben szereplő színészek közül három (Dominic Chianese, Frank Vincent, Frank Bongiorno) valóban megfordult a már említett többszörös díjnyertes TV-sorozatban kisebb-nagyobb szerepekben. Nekem azonban mégsem ők, hanem a Vincent-et alakító Jonathan LaPaglia volt a legismertebb név a stáblistáról, őt több TV-sorozatban volt már szerencsém látni.

Összességében azt mondom, hogy nagyon másra számítottam, egy sokkal pörgősebb filmre, de azért 99 Ft-ot így is megért.

Értékelés:
4.5/10 (45%)

Vágott verzió (The Final Cut)

Vannak olyan filmek, amelyeket régóta megszeretnék nézni, mert a sztorijuk alapján érdekesnek tűnnek, de valahogy mégsem, vagy csak a bemutatásuk után évekkel később lesz erre időm és lehetőségem. Ebbe a kategóriába tartozik jelen post témája a “Vágott verzió” is, amely 2004-ben készült ugyan, de csak most tudtam megnézni.

A (nem túl távoli?) jövőben járunk. A Zoe chip egy olyan implantátum, amelynek beültetésével rögzíthetővé válik az emberi élet minden mozzanata. Ez arra jó, hogy mikor valaki meghal, akkor ezekből a felvételekből egy olyan film készíthető, amelyet le lehet játszani az illető temetésén. Alan Hackman (Robin Williams) vágóként dolgozik, és ilyen “Zoe-filmek” előállítására és vágására specializálódott. Viszont teljesen a munkájának él, gyakorlatilag emberi kapcsolatai nem nagyon vannak. Egy napon aztán meghal a Zoe tech egyik nagyhatalmú igazgatója, és Alan-re hárul a feladat, hogy készítse el a temetésre a filmjét. Azonban a vágás közben Alan felfedez valamit, illetve valakit a felvételen, ami Alan egyik borzalmas gyerekkori emlékéhez fűződik, és végigkísérte eddigi életét. Alan ezért úgy dönt, hogy kideríti az igazságot, ezzel elérve a megváltást saját maga számára is…

Megmondom őszintén, hogy a sztori alapján egy izgalmas Sci-Fi-re számítottam, de nem egészen az lett. A történet mindemellett nem rossz, sőt eléggé elgondolkodotató. Hiszen a Zoe chip olyan dolgokat tesz lehetővé, hogy gyakorlatilag bárki láthatja egy másik ember emlékeit életének féltve őrzött (olykor sötét) titkait ennek a chip-nek a segítségével. Ez persze elég sok morális, etikai, sőt vallási kérdést is felvet. Hiszen van-e joga bárkinek egy másik ember életét megtekinteni? A filmben sem egységes ennek a kérdésnek a megítélése, mert vannak, akik eleve helytelennek tartják az egész eljárást. Az is kiderül, hogy egy ilyen vágónak mekkora hatalma is van valójában, hiszen a film vagyis az emlékek megvágásával módosításával, gyakorlatilag a temetésére képes egy olyan fimet összeállítani, ami “szentet” csinál bárkiből, függeltenül attól, hogy milyen életet élt valójában. Persze a vágónak sincs korlátlan hatalma, hiszen van három alapszabály, amit be kell tartania.
A történet tartalmaz egy-két nagyon érdekes csavart, amely főleg a főszereplő Alan karakterét érinti, és a film vége is eléggé érdekesre sikerült.
Ezzel együtt én egy kicsit pörgősebb filmre számítottam, kicsit több akcióval.

A film rendezője és forgatkönyvírója Omar Naim, akinek ez az első munkája.
A főszereplő Robin Willams, jobbára vígjátékairól lett ismert és kedvelt, de a közelmúltban azért már komolyabb műfajokban is kipróbálta magát.
Mellette a mellékszerepekben is feltűnnek olyan nevek, mint az Oscar-díjas Mira Sorvino, vagy Jim Caviezel.

Összességében egy elgondolkodtató és érdekes film lett ez, de kicsit azért talán lehetett volna pörgősebb is.

Értékelés:
6/10 (60%)

Moon

Sokan azt mondják, hogy az idei a Sci-Fi éve lehet. Való igaz, a “District 9″ szépen teljesített a mozikban, és decemberben jön az “Avatar” is, ami a trailerek alapján nagyon jónak tűnik. De most nem ezekről, hanem egy független filmről lesz szó, mégpedig a “Moon”-ról.

A történet a jövőben játszódik. A Föld energikészletei kifogyóban vannak, viszont felfedeznek egy fantasztikus új ásványt, a Helion 3-at, amelyet a Hold kőzeteiből lehet kinyerni. Sam Bell (Sam Rockwell) dolgozik a Holdon egy állomáson, egyetlen feladata, hogy kitermelje a Helion 3-at, és azt eljutassa a Földre. Sam már majdnem három éve tartózkodik a Holdon, teljesen egyedül, egyetlen társasága a Gerty névére hallgató szuperszámítógép (Kevin Spacey), ami mindenben segíti őt. Egy napon aztán Sam balesetet szenved a Hold járóval, és amikor a magához tér az állomáson, ott már van egy másik ember, aki ugyanúgy néz ki, mint ő…

A mai világban szinte hihetetlennek tűnik leírni, hogy a film mindössze 5 millió dollárból készült. Ráadásul mivel független filmről van szó, így vélhetően annyi mozikba sem jut el, mint egy blockbuster mozi (persze a blockbuster filmekkel értelmetlen az összehasonlítás), vélhetően itthon pedig egyből DVD-n jön majd ki.
De akkor magáról a filmről. Nem egy pörgős Sci-Fi-ről van itt szó, hanem egy szépen lassan kibontakozó, de nagyon jól felépített történetről van itt szó, amely mégis le tudja kötni a nézőt. A nagy rejtély (miért van Sam-ből kettő) már kb. a film felénél tisztázódik, illetve aki elég sok Sci-Fi-t nézett, az magától is rá tud jönni, de ennek ellenére a film második fele is rendkívül érdkesre és eléggé elgondolkodtatóra is sikerült. A film végét pedig tulajdonképpen nyitva hagyták a készítők, így a néző találgathat, hogy vajon mi is történt.
Megmondom őszintén, én egy kicsit másra számítottam, de ennek ellenére mégsem mondhatom azt, hogy csalódtam volna a filmben, mert az elejétől végéig lekötött.

A film rendezője Duncan Jones, akinek ez az első nagyjátékfilmje, és a forgatókönyvet is ő maga írta.
Ami a szereplőket, illetve szereplőt illeti, gyakorlatilag az egész filmben egyedül Sam Rockwell látható a vásznon, aki remekül oldja meg feladatát. Kevin Spacey pedig a hangját kölcsönözte a Gerty nevű számítógépnek.
Rajtuk kívül csak egy-két videofelvételen tűnik fel egy-két mellékszereplő.

Összegezve egy nagyon érdekes és elgondolkodtató, de mindenképpen szórakoztató film lett a “Moon”.

Értékelés:
7.5/10 (75%)

Fűrész VI (Saw VI)

Gyakorlatilag 2004. óta mondhatjuk, hogy nincs november Jigsaw nélkül. Akkor mutatták be ugyanis a “Fűrész” első részét, amely akkor siker lett, hogy rögtön folytatásért kiáltott, egy évvel később el is készült a folytatás, amely szintén siker lett… és így tovább és így tovább, azóta minden évben készült egy Fűrész-film, és idén novemberben már a hatodik részéhez érkezett a sorozat.

A történet gyakorlatilag egy az egyben onnan folytatódik, ahol az ötödik rész abbamaradt. Strahm ügynök (Scott Patterson) rájött, hogy Hoffman nyomozó (Costas Mandylor) Jigsaw (Tobin Bell) segítője, ám mielőtt ezt elmondhatta volna bárkinek, az életével fizetett. A nyomozó így tehát folytathatja Jigsaw munkáját. Ám tudja, hogy sietnie kell, mivel az FBI ügynökök már az ő nyomában vannak, hogy felgyorsítja a dolgokat, és újra indul a játék…

Nos a Fűrész nekem a változatos “hentelések” mellett a nagyon csavaros történet miatt is nagyon tetszett. Ezek a csavarok a történetben főleg az első részben ütöttek nagyokat, úgyis mondhatnám óriásikat, egyszerűen azért, mert azóta már lehet számítani rájuk. De ettől még vannak az új részekbe is, és ez teszi az egészet zseniálissá. A Fűrész bár már 6. részénél tart, gyakorlatilag egy egybefüggő kerek történetet alkot az egész, amelyből minden részben újabb és újabb részletek derülnek ki. Ezúttal sincs ez másképp. A film éppen ezért tulajdonképpen két szálon halad. Míg a jelenben folyik a játék és játékosok próbálják túlélni Jigsaw különböző próbatételeit. Addig közben flashback-ek formájában különböző jeleneteket lehet látni Jigsaw, valamint két segítője, Amanda és Hoffman múltjából, amelyek megmagyarázzák Jigsaw eddigi tetteit, és az egész játékról kiderülnek érdekes dolgok. Természetesen ezek a flashback-ek kapcsolódnak (ezúttal is) a jelenben játszó játékosokhoz valamilyen úton-módon. A “hentelés” természetesen ezúttal sem maradt ki, Jigsaw csapdái minden részben egyre ötletesebbek és brutálisabbak, ez ezúttal sincsen másként. Szóval folyik a vér, törnek a csontok, “repülnek” a végtagok, ahogy azt már meg lehetett szokni az előző részekben. A film végén pedig jön a szokásos (tripla)csavar a történetben. Bevallom őszintén az 5. rész nekem annyira nem jött be, ez viszont most jobban tetszett.

Szinte már mondható, hogy új rész, új rendező, bár az csak az 5. rész óta igaz tulajdonképpen. Az első részt még James Wan dirigálta, az utána következő három Darren Lynn Bousmann nevéhez fűződik. Majd az ötödik résznél váltottak ismét és David Hackl ülhetett a rendezői székbe (az a hír járja, hogy a jövőre esedékes 7. részt is ő fogja rendezni). Ezúttal pedig Kevin Greutert volt a direktor, aki az előző részeknél vágóként működött közre, de rendezőként ez az első nagyjátékfilmje, ezen kívül két rövidfilm fűződik a nevéhez.
A forgatókönyv ezúttal is Marcus Dunstan és Patrick Melton nevéhez fűződik.

Ami a színészeket illeti visszatért az előző részekből Jigsaw szerepében Tobin Bell, aki továbbra hihetetlenül meggyőző, szinte félelmetes a szerepben. Rajta kívül a két tanítványát játszó Shawnee Smith (Amanda) és Costas Mandylor (Hoffman) is jelen vannak. Valamint visszatért az előző részekből a Jigsaw feleségét játszó Betsy Russell és a Perez ügynököt játszó Athena Karkanis is.

Összességében a “Fűrész VI” méltó folytatása az előzőeknek. De azért a legjobb rész szerintem továbbra is az első volt. Persze, ha lesz 7.-ik (állítólag lesz), azt is meg fogom nézni.

Értékelés:
7/10 (70%)

Halálos kitérő 3 (Wrong Turn 3: Left for Dead)

Még anno 2003-ben készült a “Halálos kitérő” című horrorfilm Eliza Dushku és Desmond Harrington főszereplésével. A történet röviden annyi volt, hogy Nyugat-Virgina-ban az Appalache-hegységben élnek az úgynevezett “hegyi emberek”, akik külsőre egy szennyeződés miatt (ha jól emlékszem) eltorzultak és kannibálokká váltak. Ezek az emberek pedig mindekit levadásznak, aki a hegységbe téved. A film néhány a hegyen balesetet szenvedett ember menekülését követte nyomon. Nem volt rossz film. Megmondom őszintén, nem tudom, hogy mennyire volt bukta a mozi, mindenesetre 2007-ben érkezett a folytatás, ami a “Wrong Turn” alcímet viselte, és egyből DVD-n jött ki. A történet kísértetiesen hasonló volt, mint az első. Bár ez csak DVD-n jött ki, és viszonylag ismeretlen színészek játszottak benne, mégis egész nézhetőre sikerült, bár azért annyira nem volt jó, mint az első szerintem, de “hentelés” volt ebben is becsülettel. Idén pedig elkészült a harmadik rész is, amely a “Left for Dead” alcímet kapta.

A történet nagyon hasonló az első két részéhez. A különbség annyi, hogy ezúttal egy rabszállító busz szenved balesetet az erdő közepén. A fegyencek, túszik ejtik a fegyőröket és szökni akarnak. Ám nehezíti a helyzetüket, hogy össze vannak bilincselve, és a kulcs bennég a buszban. Nemsokára szembe találják magukat a “hegyi emberekkel”…

A “recept” mondhatni az első két részhez megszokott. Menekül egy csapat az erdőben, miközben a hegyi emberek egyesével levadászni őket. A különbség ezúttal, hogy a fegyencek egymást sem szeretik túlzottan, így bár együtt kéne működniük a túlélés érdekében ez nem zökkenőmentesen. Sőt, igazából a film nagy részében a hegyi emberek tulajdonképpen eléggé háttérbe is szorulnak és a fegyencek kerülnek előtérbe. Azért “hentelés” van szép számmal, és elég változatos módszerekkel, de az előző részekben talán még ennél is több volt. Mint ahogy nekem úgy rémlik, hogy az előzményekben a hegyi emberek is többen voltak. Persze erre lehet magyarázat az is, hogy nem égeszen ugyanaz az erdő, vagy az erdő egy más része, mint az első két részben. A film vége azért így is meglepetés kicsit, bár aki elég sok horrorfilmet látott annak nem biztos.

A rendező Declan O’Brien, aki eddig jobbára TV-filmeket forgatott. A forgatókönyv Connor James Delaney nevéhez fűződik, akinek ez első munkája.
A filmben játszó színészek számomra teljesen ismeretlenek voltak.

Összességében nem olyan rossz film, egynek elmegy, de az előző részek szintjét nem éri el.

Értékelés:
5/10 (50%)

Fel! (Up)

Hozzánk is megérkezett a Disney és a Pixar legújabb egész estés animációs filmje, amely a “Fel!” címet viseli.

A sztori:
Carl Fredricksen-nek, az idős léggömb árusnak, élete legnagyobb álma volt, hogy feleségével eljusson Dél-Amerikába a világ legszebb vízeséséhez a Paradise Falls-hoz. Miután felesége meghal, és a házát el akarják venni, Fredricksen úgy dönt, hogy egyedül vág neki a nagy útnak. Méghozzá nem is akárhogyan: Egy csomó léggömböt köt a házára, így otthonával együtt indul el a nagy kaland felé. Azt már csak útközben veszi észre, hogy potyautasa akadt, Russell, a cserkészfiú. Ketten együtt nem akármilyen kalandokban lesz részük…

Ahogy mostanában lenni szokott, több helyen 3D-ben is megtekinthető a filmk, de nekem a hagyományos verzióhoz volt szerencsém. A “Fel!” egyébként nem az a tipikus gyerekmese, amivel itt dolgunk van most. Egészen pontosan én azt mondanám, hogy ez a film nem is annyira gyerekeknek szól, legalábbis nem a kisebbeknek. A film fele, főleg az első fele, ugyanis kifejezetten szomorú, és drámai. A film második fele kicsit már könnyedebb szórakozás, itt már több poén és vidám jelenet jellemzi az alkotást, de azért a komolyabb, drámai elemek is megmaradtak. A nagyon kigondolt történet, és a szeretetre méltó karakterek ábrázolása mögött, pedig elég komoly mondanivalók is meghúzódnak. De talán éppen ettől lett ez a film jó. Mert szerintem nagyon jó lett. A grafika zseniális, a szereplők is nagyon realisztikusra sikerültek, akiknek mind-mind megvannak a saját problémáik, és élettörténetük, amikkel a nézők könnyedén tudnak azonosulni. Ezen kívül a már említett jól kigondolt történet is tartalmaz egy-két meglepetést, főleg a film második felében.

Összességében azt mondhatom, hogy a Pixar egy szórakoztató jó filmet alkotott, amely kissé el is gondolkodtató, és egyáltalán nem az a könnyed gyerekmese.

Értékelés:
8/10 (80%)

Náci zombik (Død snø)

Tulajdonképpen történelmi pillanathoz érkezett a blog bizonyos szempontból. Ezt azért mondom, mert ha jól emlékszem, akkor a blog most már közel egy éves történetében még norvég filmről nem írtam. Egészen mostanáig. Tommy Wirkola horrorfilmje vagy inkább horrorvígjátéka az első norvég film, amelyről írok. A film címe “Død snø”, amely angolul “Dead Snow” magyarul pedig a “Náci zombik” címet kapta.

A történet röviden annyi, hogy van egy csapat orvostanhallgató, akik sielni mennek a norvég hegyekbe. Egyik este egy titokzatos ember téved be hozzájuk, aki elmond egy történetet arról, hogy a II. Világháború alatt a közelben németek szállták meg az egyik falut. Három évnyi megaláztatás után a falubeliek fellázadtak. A németek egy része a helyekbe menekült és valószínű megfagyott. A fiatalok eleinte nem hiszik el a történetet, ám nem sokára maguk is megtapasztalják a borzalmas valóságot. Élőhalott náci katonák lepik el a környéket, akik elkezdik levadászni a fiatalokat…

Ahogy az olvasható, a történet nem túl bonyolult, és elmondhatom, hogy nem is rejt nagy csavarokat, így eléggé kiszámítható, de ez úgy gondolom jelen esetben nem akkora negatívum.
Mostanában egyébként egyre népszerűbb téma ez a “náci zombis dolog”, hiszen tavaly hasonló történet volt “A Helyőrség”-ben például. Illetve volt még valami másik film is, de annak a címére már nem emlékszem bevallom őszintén. Nos, mivel egy norvég filmről van szó, így értelmetlen összehasonlítani egy hasonló témájú amerikai alkotással, hiszen jelen esetben nincs sem nagy költségvetés, sem CGI. Így tehát a zombikat maszkmesterek alkották meg, ami szerintem elég jól sikerült. Ami még van a filmben, az “hentelés” szép számmal, mert bizony a vér literszámra spriccel, és végtagok is “repkednek becsülettel”. Ezzel együtt végig volt egy kérdés a fejemben a film végéig. Mégpedig az, hogy ezt a filmet egy komoly horrorfilmnek szánták-e avagy esetleg valami paródiaszerűségnek. Mert komolyan venni elég nehéz ezt a filmet, talán nem is lehet. Egy-két jelenet például bármennyire is durván nézett ki, de még is inkább nevetni lehetett rajta, mint borzongani. Valahogy úgy nézett ki az egész, hogy a készítők nem vették túl komolyan magukat. Egy-két szinte már-már kötelező klisé azért így is bekerült, ilyenre gondolok, hogy természetesen nincs térerő, nem lehet segítséget hívni.

Röviden összefoglalva a leírtakat, egy jó kis “agyatlan” szórakozás ez, amely néhol kicsit durva, néhol megmosolyogtató, de mindenképpen jól el lehet rajta szórakozni. De azért, aki nem bírja a spriccelő vért, meg a “repülő” végtagokat, meg úgy a “hentelést” általában, az kerülje.

Értékelés:
7/10 (70%)

Az utolsó ház balra -2009.- (The Last House on the Left -2009.-)

Nem csillapodik Hollywood-ban a remake láz horrorfilmek terén (sem). Ezúttal Wes Craven 1972-es “Az utolsó ház balra” című filmjéről gondolták úgy, hogy megérett egy újabb feldolgozásra, így hát el is készült az újabb változat.

A sztori:
A Collingwood család (John, Emma, és Mari) leutazik egy kis hétvégi vakációra egy eléggé elhagyott helyen levő nyaralójukba. Első nap Mari meglátogatja barátját, Page-t a közelben. Ám mindkettejüket elrabolja egy szökött rab és bandája. Ezt követően a két lány több borzalmas dolgot kell kiálniuk, Page-t meg is ölik, Mari-t pedig a sorsára hagyják. A lány egyetlen esélye, ha visszajut a szüleihez. Ám pechjére támadói is a szülei vendégházában szálltak meg éjszakára. Amikor azonban a szülők értesülnek arról, hogy mi történt a lányukkal, és kik is új szomszédaik, elhatározzák, hogy bosszút állnak a borzalmakért…

Ahogy az már ilyen remake-eknél általában lenni szokott, most is azzal kezdeném, hogy az eredetit sajnos nem láttam, így nincs semmilyen összehasonlítási alapom. Így maradok a post témájánál, vagyis a 2009-es változatnál. Nos, a film eleje nem túl izgalmasan indul. Úgy fél óra után indul be igazán az egész, a film második fele pedig már nagyon jó lett.
Pedig az az igazság, hogy eleinte másmilyen filmre számítottam, de jó volt ez így is. Sőt, talán sokkal realisztikusabb, mint némelyik horrorfilm. Hiszen itt nincsenek természetfeletti lények, hanem “csupán” kegyetlen emberek, akik borzalmas dolgokat követnek el illetve egy család, amelyik bármit megtenne a túlélésért, és meg is kell tennie. Emellett magában a történetben is volt egy-két olyan fordulat, amire azt mondom, hogy nem nagyon lehetett számítani, de voltak bizony előre kiszámítható részek is. De ez nem akkora baj. Szóval nem lett ez rossz. (Bár még egyszer elmondanám, hogy az eredetit nem láttam, így nem tudom, hogy ahhoz képest milyen.)

A rendező Dennis Iliadis, akinek ez mindössze a második munkája. A forgatókönyv pedig Adam Alleca és Carl Ellsworth nevéhez fűződik.
A színészek között is találhatóak azért ismerős nevek, hiszen Tony Goldwyn és Monica Potter is elég sok filmben megfordult már, de a TV-sorozatrajongóknak Garrett Dillahunt is eléggé ismerősen csenghet.

Összegezvén a leírtakat azt mondom, hogy egy gyengébb kezdés után egy egész jó kis film lett ebből.

Értékelés:
7/10 (70%)

Pokolba taszítva (Drag Me to Hell)

Sam Raimi rendezőt sokan (főleg a fiatalabbak) elsősorban a “Pókember” filmek rendezőjeként ismerhették meg. Pedig a direktor korábban bizony a horror műfajában is alkotott, nem is keveset. Elég csak az 1981-ben készült szinte már-már klasszikusnak számító “The Evil Dead”-re gondolni. Vagy egyik személyes kedvencemre az 1990-es “Darkman”-re. (Bár utóbbi nem kifejezetten horror). Nos, a rendező a 2007-es meglehetősen vegyes fogadtatású “Pókember 3″ után újra visszaült a rendezői székbe, és visszatért a horror műfajához, aminek eredménye a “Pokolba taszítva”.

A sztori:
Christine Brown (Alison Lohman) egy Los Angeles-i bankban dolgozik ügyintézőként. Szép karrier előtt áll, mindenáron szeretné elérni az igazgató-helyettesi posztot. Egyik nap egy titokzatos idős asszony, Mrs. Ganush fordul azzal a kéréssel Christine-hez, hogy hosszabbítsa meg újra lejáró jelzáloghitelét. A lánynak döntenie kell, hogy mi a fontosabb: hogy jóindulatú legyen az öregasszonnyal, vagy hogy elutasítsa, ezzel bizonyítva főnökének rátermetségét az igazgató-helyettesi posztra. Christine az utóbbi mellett dönt, és elküldi a térden állva könyörgő asszonyt, aki bosszút esküszik a megaláztatásért. Mrs. Ganush nem a levegőbe beszél, ugyanis megátkozza Christine-t, akinek három napja marad, hogy megszabaduljon az átoktól, különben elnyeli a Pokol…

Horrorfilm bizony elég sok készül mostanában. De ezek többsége sajnos nem az igazi. Arról már nem is beszélve, hogy nagyon sok régi klasszikus horrornak készítik el mostanában a remake-jét. (Nemrég volt szerencsém a “Péntek 13″ 2009-es verziójához) Kíváncsi voltam tehát, hogy a “Pokolba taszítva” melyik vonalat követi, úgy mond. Szerencsére a megtekintés után azt mondom, hogy ez bizony egy eléggé jól sikerült darab lett. Már a film elejétől kezdve gyakorlatilag nincs unalmas bevezetés, hanem egyből a dolgok közepébe csap, és nem is ül le egy percig sem, még annak ellenére sem, hogy a történet nem igazán bonyolult, és sok csavart sem tartalmaz.
A CGI fejlődése pedig a horrorfilmeknél is meglátszik már, ahogy itt is, mert sikerült nem egy látványos és félelmetes jelenetet összehozni a kilencvenegynéhány perces játékidő alatt. Jó igaz, egy-két félelmetesnek szánt jelenet elég humorosra sikerült, de azt mondom ez még belefér. Meg az is, hogy film vége eléggé kiszámítható lett szerintem. Karakterfejlődés is felfedezhető a filmben (elég csak Christine kezdetben elég szkeptikus barátjára gondolni)

A rendezőről Sam Raimi-ról már beszéltem a post elején, még annyit elmondanék, hogy a forgatókönyvet is ő maga írta, Ivan Raimi-val egyetemben.
A színészekre nem lehet panasz, így a főszerepet játszó Alison Lohman és a barátját Justin Long, és a Mrs. Ganush-t játszó Lorna Raver is remekül hozzák a maguk karakterét.

Összegezvén az elmondottakat azt mondom, hogy a “Pokolba taszítva” az utóbbi évek horrortermései közül egyértelműen a jobbak közül való.

Értékelés:
7.5/10 (75%)