Aladdin és Jafar (The Return of Jafar)
Ezúttal egy Disney rajzfilmről lenne még 1994-ből. Mégpedig az 1992-es (2 Oscar-díjjal kitüntetett) Disney klasszikusnak, az Aladdin-nak a folytatásáról. (1995-ben készült egy harmadik rész is “Aladdin és a Tolvajok Fejedelme” címmel, de azt még nem láttam). Nos, először is én nem szoktam foglalkozni a címfordításokkkal, de ez esetben nem igazán értettem, hogy a “The Return of Jafar”-t miért nem hagyták meg egyszerűen “Jafar visszatér”-nek, amit egyébként a cím jelent. No, mindegy, ez van.
Akkor lássuk ezt a filmet:
A történet ott folytatódik, ahol az Aladdin abbamaradt. Aladdin miután legyőzte a dzsinné vált Jafar-t (bezárta őt lámpásába) boldogan él Jasmine hercegnővel és barátaival, és minden rendben van. Eközben a sivatagban Jágó, a papagáj (Jafar hű segítője) kiszabadul gazdája lámpásából. Azonban nem segít Jafar-nak a kiszabadulásban, hanem inkább Aladdin-hoz megy, és megpróbálja elnyerni a fiú bocsánatát az elkövetett tetteiért. Azonban szerencsétlenségükre egy Abis Mal nevű tolvajvezér megtalálja Jafar lámpását, és kiszabadítja a dzsinn-t, akit innentől kezdve csak egy dolog éltet: Hogy bosszút álljon Aladdin-on és barátain, valamint Jágó-n is, aki elárulta őt…
Nos, hát igazából ennyiről szólna a film. Egy korrekt Disney rajzfilmet kapunk, a megszokott Disney-s dolgokkal együtt. Megvan természetesen a happy end, és persze sok-sok ének, ami egy Disney rajzfilmnek nélkülözhetetlen kellékei. Nekem igazából csak két problémám volt ezzel a fimmel: Az első, hogy nagyon rövid volt, mindössze 65 perces. A másik, hogy szerintem a játékidőhöz képest aránytalanul sok volt benne az ének. (Vagy lehet, hogy csak én éreztem így, nem tudom.) Mindennek ellenére egy nézhető darab az “Aladdin és Jafar”. Akinek tetszett az Aladdin, annak mindenképpen ajánlani tudom. Ha értékelni szeretném azt mondanám, hogy 6/10.

Nekem nem tetszett annyira, mint az első rész…