Tintaszív (Inkheart)

Nos, azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy a meséket mindenki szereti. Vagy kis korában hallgatta, vagy ő maga is szeret mesélni. A filmkészítők is kapnak a témán, és rengeteg olyan filmet készítenek, amelyek valahogyan kötődnek a mesék világához. Ezek az esetek túlnyomó többségében családi filmek, vagy kalandfilmek, vagy vígjátékok. Az ilyen mesefilmek táborát gazdagítja a „Tintaszív” is, amelyet tegnap volt alkalmam megtekinteni.
A történet főhőse Mortimar Folchart, aki foglalkozását tekintve könyvkötő. Viszont Mortimar rendelkezik egy különleges képességgel. Ha felolvas egy könyvből, akkor annak a könyvnek a szereplői megelevenednek és kilépnek a könyvből. Egy alkalommal Mortimar elkövet egy hatalmas hibát, amikor kislányának felolvas a „Tintaszív” című könyvből, véletlenül életre kelti a könyv egyik főgonoszát, Kaprikornuszt, és embereit, valamint a könyv főhősét Dustfinger-t is.. Ráadásul Mortimar képességének van egy olyan „mellékhatása” is, hogyha valaki kilép a könyvből, akkor valaki másnak a helyére kell lépnie. Ez a valaki pedig ezúttal Resa, Mortimar felesége, aki belekerül a könyvbe. Ráadásul Kaprikornusz ellopja a könyvet. Mivel a „Tintaszív” egy elég ritka könyv, ezért Mortimar-nek 9 évébe telik amíg újra talál egy példányt belőle, ráadásul ez alatt az idő alatt lányával, Maggie-vel, kénytelen folyamatosan utazgatni, hogy elrejtőzzenek Kaprikornusz elől. Maggie nem érti, hogy miért ez a folyamatos költözködés, mint ahogy azt sem, hogy hova tűnt az édesanyja. Időközben Dustfinger is felbukkan, és ő is meg akarja szerezni a könyvet, hogy visszatérhessen bele. Ráadásul Kaprikornusz is nagyon meg akarja találni Mortimar-t és Maggie-vel akarja zsarolni, hogy a saját céljaira használhassa Mortimar képességeit…
Röviden összefoglalva tehát ez lenne a film története. Bevallom őszintén előzetesen nem ismertem a film pontos tartalmát, így olyasmi filmre számítottam, mint amilyen az „Esti Mesék” volt Adam Sandler-rel a főszerepben. Ilyen téren csalódnom kellett, mert ez egy teljesen más jellegű film. Ez a film egyébként Cornelia Funke azonos című regényéből készült, amihez sajnos nem volt szerencsém, így az összehasonlítás részemről a könyvvel kapcsolatban elmarad.
A film elején nekem kicsit zavarónak hatott, hogy nagyon hamar a dolgok közepébe vágtak, és néhány dolgot csak utólag magyaráztak el. A sztori amúgy elég ötletes, és rendben is volt, csak valahogy úgy éreztem, hogy a film második felére kicsit leült az egész, azt nem mondom, hogy unalmassá vált, de mindenesetre a kezdés után kicsit visszaesett a tempó. Szerencsére a végére megint csak sikerült izgalmassá tenni a dolgokat. Ami nagyon jól el lett találva, az a látvány. És látvány alatt itt most főleg a különböző könyvből kilépő lények megvalósítását értem. Sajnos azonban kevés ilyen volt. (Kaprikornusz és csatlósai emberek, noha ők is könyvből „léptek ki”).A szereplők is jól el lettek találva, csak egy-két karakterről néha nem lehetett tudni, hogy most akkor melyik oldalon is áll, és mi a motivációja. Persze ezt nem mondanám problémának, ráadásul a film. Mivel egy családi filmről, kvázi egy mesefilmről van szó, azt nem hiszem nem is kell külön elmondanom, hogy mire lehet számítani a végén. Egy-két érdekes csavart próbáltak beletenni azért a készítők, ezek közül volt amelyik bejött, volt amelyik nem. Ennek ellenére egy szórakoztató kis családi kalandfilm lett ez összességében.
A film rendezője Iain Softley, aki korábban nem igazán mesefilmekkel jelentkezett. Az ő nevéhez fűződik a 2001-es „K-PAX”, című filmdráma amelyben Jeff Bridges és Kevin Spacey játszottak, valamint a 2005-ös „A Titkok Kulcsa”, amelyben Kate Hudson szerepelt, ez pedig egy horrorfilm volt. A forgatókönyvet, a már említett Cornelia Funke regényéből David-Lindsay Abaire írta, az ő nevéhez fűződik többek között a Robotok című animációs film forgatókönyve is.
A főszerepet, azaz Mortimar szerepét Brendan Fraser játssza. Neki igazából az „Őserdő hőse” első része volt az első nagyobb sikert aratott filmje. De igazából „A Múmia” című filmmel futott be, melynek két folytatása is készült (és mindkettőben játszott is). Azóta becsúszott egy-két gyengébb produkció is Fraser-nek, majd az „Ütközések” című filmdráma megint csak kasszasikernek mondható. Fraser mostanság átállt a családi filmekre, hiszen legutóbb példul az „Utazás a Föld középpontja felé” című családi kalandfilm főszereplőjeként tűnt fel.
Dustfinger-t Paul Bettany játssza, aki olyan filmekből lehet ismerős, mint a „Kapitány és Katona” a „Tűzfal”, vagy éppen a „Da Vinci-kód”. Érdekesség, hogy Bettany karakterének a feleségét a filmben, a színész felesége, Jennifer Connelly játssza.
Kaprikornusz-t Andy Serkis alakítja, akiről talán nem mindenki tudja, hogy ő játszotta Gollum-ot a Gyűrűk Ura trilógiában.
Mortimar lányát, Maggie-t Eliza Bennett alakítja. Őt én legutóbb a „Nanny McPhee”-ben láttam.
A fent említetteken kívül a mellékszerepekben is feltűnik egy-két ismert színész, mint például Helen Mirren, aki korábban olyan filmekben játszott, mint „A Királynő”, melyért az Oscar-díjat is megkapta. Legutóbb pedig a „Nemzet Aranya” második részében tűnt fel. Rajta kívül még ismerős lehet például Jim Broadbent is például a „Narnia Krónikái”-ból többek között, vagy Sienna Guillory, aki többek között a „Resident Evil” második részében játszott.
Összességében azt mondom, hogy egy szórakoztató családi mozi lett ez, amely hibái ellenére is egyszer simán nézhető.

Értékelés:
6/10 (60%)

~ Szerző: koczy on július 3, 2009.