Mostanság egyre másra érkeznek a különböző folytatások, meg előzményfilmek. Ezúttal a 2003-as “Johnny English”-ről gondolták úgy, hogy 8 év után ideje róla lehúzni még egy rókabőrt, ahogy mondani szokták, és készíteni neki egy folytatást.

A sztori:
A brit titkosszolgálat meg tudja, hogy merénylet készül a kínai elnök ellen az angolokkal folytatott tárgyalásai . Azonban az összekötő csak egy emberrel hajlandó együttműködni, hogy elmondja a terv részleteit. Ezért visszahívják a szolgálatba az 5 éve egy elrontott akció után száműzetésben élő Johhny English-t (Rowan Atkinson), aki pedig ismét akcióba lendül, hogy elhárítsa a veszélyt, nyomában pedig kő kövön nem marad…

Régen láttam már ugyan az első részt, de arra emlékszem, hogy nagyon tetszett, amolyan jó kis James Bond paródiának tartottam. Azonban ha jól emlékszem, anyagilag nem teljesített úgy, ahogy a készítők elvárták volna, ezért is nem készült folytatás eddig.
Mivel az első rész tetszett, ezért vártam természetesen a folytatást is, de a megtekintés után azt kell, hogy mondjam, hogy kissé csalódott vagyok. Mivel vígjátékról van szó, ezért nagyon fontos tényező a humor. Na, most ez ennél a filmnél nem igazán jött be. Nem arról van szó, hogy nem voltak vicces jelenetek a filmben, hanem azzal volt a probléma, hogy tele volt erőltetett poénokkal, vagy olyanokkal amiket már láthattunk korábban más filmekben, vagy az előző “Johnny English” moziban. Ráadásul egy-egy poént többször is elsütöttek. A legtöbb ráadásul a helyzetkomikumokra épült csak ott meg már “messziről” látszott, hogy mi lesz éppen az aktuális humorforrás. Ez pedig sajnos nagyon kevés egy vígjátéknak. (Jó, persze, aki nem látta mondjuk az első részt, vagy csak nem néz nagyon vígjátékokat, annak minden poén új. Csak hát arra nem lehet építeni, hogy csak ilyen emberek ülnek be a filmet megnézni.) Szóval nagy kár ezért a filmért, mert ez így bizony elég harmatosra sikeredett.

A filmet Oliver Parker rendezte, akinek olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint a St. Trinians két része, vagy a 2009-es Dorian Gray. (Bár ez utóbbi nem vígjáték), amelyek majdne mind (a St. Trinians második részét még nem láttam) jobban sikerült, mint ez a film.
A forgatókonyvet William Davies és Hamish McColl írták.

Ami a színészeket illeti, Rowan Atkinson nem lett kevésbé tehetséges, mint korábban, de sajnos ő sem tud csodát tenni. Mellette feltűnt még Gillian Anderson, Rosamund Pike, Dominic West és Richard Schiff is.

Értékelés:
Kár ezért a filmért, mert az első részt nagyon szerettem, de ez sajnos most nem jött be. 5.5/10 (55%)

Tarsem Singh eddig mindössze két filmet rendezett (jelen post témája a harmadik), azonban mind A Sejt-tel, mint a “Zuhanás”-sal bizonyította, hogy igencsak tehetséges rendezőről van szó, akinek filmjeire a fantasztikus látványvilág is jellemző. Így hát kíváncsian vártam harmadik filmjét, “Halhatatlanok”-at, amely az Ókori Görögországban játszódik.

A sztori:
Hyperion, Herakliesz zsarnok, vérszomjas királya (Mickey Rourke) megharagszik az Istenekre, és bosszút esküszik ellenük. Az a terve, hogy megszerzi az Epiruszi Íjat egy félelemtes erejű fegyvert, hogy kiszabadítsa Titánokat, az istenek ősi ellenfeleit. Úgy tűnik semmi sem állja Hyperion útját, azonban mikor a király feldúlja egy fiatal kőfaragó, Thesseus (Henry Cavill) faluját, és megöli az édesanyját, az bosszút esküszik ellene. Szövetkezik Phaedra-val (Freida Pinto) a jövőbe látó papnővel, Stavros-szal a piti szélhámossal (Stephen Dorff) csapatot szervez, és elindul Hyperion a Tartarus hegyre, hogy megakadályozza a király tervét…

Ókorban játszódó filmet rengeteg láthattunk az elmúlt években, vagy inkább évtizedekben. Ezek között voltak nagyon jól sikerültek (elég csak a 2000-es “Gladiátor”-ra, vagy a 2006-os “300″-ra gondolni), de voltak kevésbé jól sikerültek is, mint pl. a 2004-es “Trója” vagy a “Nagy Sándor”. De nekem a nem is olyan régen látott “Titánok Harca” remake sem igazán jött be. Nagy kérdés volt tehát, hogy a “Halhatatlanok” melyik tábort fogja gyarapítani.
Nos, igazából sajnos a végeredmény olyan felemásra sikeredett. De kezdjük akkor a pozitívumokkal. Ahogy Tarsem Singh-től megszokhattuk, a látványra most sem lehet panasz. Ezen kívül szerintem a csatajelenetekkel sem volt probléma, bár a sok belassítás kicsit Zack Snyder-t és a “300″-at idézte számomra, de sebaj.
Viszont valahogy volt egy olyan érzésem, mint anno amikor a “Titánok Harca” remake-et néztem tavaly vagy tavalyelőtt, nevezetesen, hogy a készítők arra összpontosították, hogy a film látványos legyen, jó sok vérrel, meg csatajelenettel, és valahogy a forgatókönyv megírására fordított idő a háttérbe szorult. Úgy éreztem, hogy a történet itt-ott hiányos Ráadásul én valami grandiózus csatajelenetre is számítottam legalább a film végén, de az is elmaradt igazából.

Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy az előző filmje után Tarsem Singh-től én kicsit többet vártam, de ezúttal ez így sikerült. A film forgatókönyvét egyébként Charley és Vlas Parlapanides írták, akiknek ez volt az első ilyen jellegű munkájuk.

Amiről még nem írtam, azok a színészek. Őket is beírhattam volna a pozitívumok közé, mert igazából velük sem volt gond. A főszereplő, Henry Cavill-ről kiderült, hogy nem lesz rossz ő Superman-nek (ő fogja alakítani a szuperhőst a “Man of Steel” című következő Superman moziban, amelyet már forgatnak), és Mickey Rourke is remek volt Hyperion király szerepében. Freida Pinto az “eyecandy” faktort is erősítette, de igazából a színészi képességei is rendben vannak. A Gettómilliomos sikere után pedig most már egyre több hollywoodi produkcióban látni. Rajtuk kívül még Stephen Dorff, John Hurt, Luke Evans, Isabelle Lucas és a Twilight-ból jól ismert Kellan Lutz is feltűnt egy-egy mellékszerepben.

Értékelés:
Egy kívül látványos, de belül kissé üres film lett a “Halhatatlanok”, amelyre nem mondom, hogy rossz, de azért a rendezőtől én kissé többre számítottam. 6.5/10 (65%)

A főszereplő természetesen ezúttal is Milla Jovovich, de visszatér az előző részekből többek között Michelle Rodriguez, Sienna Guillory, Oded Fehr, Colin Salmon és Shawn Roberts is.

Alább látható a filmből az első egyperces teaser, ami szerintem igencsak hangulatosra sikeredett.

• Legjobb dráma: Utódok (Desendants)
• Legjobb musical/vígjáték: The Artist – A némafilmes
• Legjobb rendező: Martin Scorsese (A leleményes Hugo)
• Legjobb férfi főszereplő drámában: George Clooney (Utódok)
• Legjobb női főszereplő drámában: Meryl Streep (A vaslady)
• Legjobb férfi főszereplő musicalben/vígjátékban: Jean Dujardin (The Artist)
• Legjobb női főszereplő musicalben/vígjátékban: Michelle Williams (Egy hét Marilynnel)
• Legjobb férfi mellékszereplő: Christopher Plummer (Kezdők)
• Legjobb női mellékszereplő: Octavia Spencer (A segítség)
• Legjobb forgatókönyv: Woody Allen (Éjfélkor Párizsban)
• Legjobb filmzene: Ludovic Bource (The Artist)
• Legjobb betétdal: Madonna – Masterpiece (W.E.)
• Legjobb idegennyelvű film: Nader és Simin – Egy elválás története
• Legjobb animációs film: Tintin kalandjai
• Legjobb sorozat (dráma): Homeland
• Legjobb színésznő (drámasorozat): Claire Danes (Homeland)
• Legjobb színész (drámasorozat): Kelsey Grammer (Boss)
• Legjobb sorozat (vígjáték/musical): Modern Family
• Legjobb színésznő (vígjáték/musical): Laura Dern (Enlightened)
• Legjobb színész (vígjáték/musical): Matt LeBlanc (Episodes)
• Legjobb minisorozat vagy tévéfilm: Downtown Abbey
• Legjobb színésznő (minisorozat vagy tévéfilm): Kate Winslet (Midred Pierce)
• Legjobb színész (minisorozat vagy tévéfilm): Idris Elba (Luther)
• Legjobb női mellékszereplő (minisorozat vagy tévéfilm): Jessica Lange (American Horror Story)
• Legjobb férfi mellékszereplő (minisorozat vagy tévéfilm): Peter Dinklage (Game of Thrones)

Robert Rodriguez-ről elmondható, hogy igazán sokoldalú rendező. Egyrészt olyan filmeket prezentált már nekünk, mint az Alkonyattól Pirkadatig, a Sin City vagy a Desperado, de ott van a „másik vonal”, a Kémkölykök trilógia és a Cápasrác és Lávalány kalandjai, amik finoman szólva is más műfaj, mint az előbb említett filmek. A mexikói származású rendező most úgy döntött, hogy a Kémkölykök-nek csinál egy újabb felvonást.

A sztori:
Marissa Cortez Wilson (Jessica Alba) korábban az OSS-nek dolgozott, mint kém. Ám amikor teherbe esett úgy döntött, hogy fontosabb számára a család és inkább visszavonult. Most azon fáradozik, hogy két mostohagyerekével Rebecca-val és Cecil-lel megszerettesse magát. Férje, Wilbur (Joel McHale) pedig nem is sejti, hogy felesége korábban ügynök volt. Azonban egy régi ellenség felbukkanása miatt Marissát újra visszarendeli az OSS. Ez már önmagában is elég nagy probléma, de ezt még tetőzi, hogy akaratukon kívül Rebecca és Cecil is az események sűrűjébe csökken. Ám miután megtudják, hogy mostohaanyjuk szuperkém volt, úgy döntenek, hogy félreteszik nézeteltéréseiket és segítenek neki. Plusz még segítségükre siet két korább kémkölyök Carmen (Alexa Vega) és Juni Cortez (Darryl Sabara), hogy együtt állítság meg a világuralomra törő Timekeeper-t…

A Kémkölykök első része 2001-ben készült (tehát írd és mond idén lesz 11 éve), és arra még azt mondtam, hogy a maga módján szórakoztató is volt. Még a második résszel is úgy voltam, hogy elment, másfél órát jól elvoltam vele. Aztán érkezett a harmadik epizód (amit már 3D-ben mutattak be több helyen) ott már kicsit úgy éreztem, hogy talán felesleges volt már még egy bőrt lehúzni a szériáról. És akkor most itt van a negyedik rész, amelynek megtekintése után kicsit tanácstalan vagyok, hogy mit is tudnék mondani.
Ami mindenképpen forradalmi újítás volt itt, hogy a filmet több helyen 4D-ben mutatták be. Nem elírás valóban 4D-ről van szó, ugyanis egy új technilógia lehetővé tette, hogy film egy-két jeleneténél a jelenetnél megfelelő szagokat érezhessen az ember. Ez az újítás rendben is van talán (bár én személy szerint olyan sok értelmét nem látom), de akkor térjünk is vissza magára a filmre.
Nyugodtan mondhatom, hogy egy reboot-ról beszélhetünk szinte, amire szükség is volt, hiszen az eredeti kémkölykök azért elég nagyot nőttek az első rész óta (11 év az 11 év). Így kapunk két új kémkölyköt és egy komplett új családot. (Vagy hát a család maga az nem is új igazából.)
Ezen kívül viszont a többi, a sztori meg az „akciójelenetek”…hát hogy is mondjam. Ha szépen akarom megfogalmazni, akkor azt mondhatom, hogy biztos nagyon élveztem volna a filmet, ha mondjuk olyan 4-5 éves lennék, de így…ha őszinte akarok lenni, ha nem Jessica Alba lett volna a főszereplő szerintem 10 perc után kikapcsolom. A sztori szerintem még gyerekfilm szintjén is kissé bugyuta. (Pedig én nagyon bírom alapvetően az időutazással kapcsolatos dolgokat) És mivel gyerekfilmről van szó, így különösebb meglepetések sincsenek benne, és természetesen a happy end is borítékolható az elején. De nem ezzel volt a gond. Amivel gondom volt, hogy egész végig úgy éreztem, hogy talán ezt a negyedik részt már nem kellett volna.

Robert Rodriguez-t jó rendezőnek tartom továbbra, de asszem nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom, hogy az úgymond komolyabb filmjeit (Sin City, Machete) jobban kedvelem. Egyébként ezúttal (is) a forgatókönyvet is ő maga írta.

Ami a színészeket illeti szerintem Jessica Alba-ról nem kell mondanom semmit. Aki régebb óta olvassa a blogomat, úgyis tudja, hogy egyik kedvenc színésznőm, így róla rosszat nem nagyon fogok mondani. (Bár az igaz, hogy amikor legutóbb azt írtam, hogy újra szeretném valamilyen verekedős akciófilmben látni, nem egészen erre gondoltam.) A többi színész is igazából teszi a dolgát, Joel McHale és Jeremy Piven is helytállnak, amennyire a szkript engedi nekik, és a két új gyerkőcöt alakító Rowan Blanchard-dal és Mason Cook-kal sincs gond. Az pedig külön érdekesség látni, hogy Alexa Vega és Daryl Sabarah mennyit változtak és nőttek az első rész óta eltelt 11 évben. Bár itt ők már inkább csak mellékszereplőként vannak jelen.
Ja, és még Ricky Gervais is kapott egy kis szerepet egy beszélő kutya hangjaként.

Értékelés:
Nekem már nem nagyon jött be a Kémkölykök negyedik epizódja, talán azért mert egyszerűen már idős vagyok ehhez a filmhez, vagy más miatt igazából nem tudom. Ha értékelni akarom, olyan 3-as 4-es körül van, de azért Jessica szereplése miatt egy kis plusszpont csak jár neki. Úgyhogy legyen 4.5/10 (45%)

Bokszolós filmet láttunk már rengeteget, elég csak pl. a “Rocky” mint a témában szerintem már-már klasszikusnak számító filmre gondolni. Shawn Levy rendező gondolt egyet, elővette ezt a témát, összevegyítette egy kis családi drámával, meg némi sci-fivel és valahogy így született meg a “Vasököl” cím film.

A sztori:
A nem annyira távoli jövőben, 2020-ben már nem emberek bokszolnak a ringben, hanem kb. 2 és fél méter magas acélrobotok. Így (mivel nincs emberi sérülés) sokkal brutálisabb dolgok is megengedettek, mint a “hagyományos” bokszban. Charlie Kenton (Hugh Jackman) egykor bokszoló volt, mára azonban egy kifacsart piti kis üzletelő lett, aki úszik az adósságokban és abból keres pénzt, hogy különböző esményeken “haknizik” az éppen aktuális robotjával. Ráadásul egykori barátnője halála miatt, most 11 éve fiára Max-re (Dakota Goyo) is neki kell vigyáznia egy darabig. A fiú hatalmas robotboksz rajongó, és mindenáron győzködi Charlie-t, hogy építsenek együtt egy bajnok robotot. Charlie eleinte ellenkezik, végül belemegy a dologba. A közös munka során apa és fia szép lassan egymásra találnak, ráadásul Charlie is kap egy újabb esélyt, hogy visszatérjen kicsit a szorítók világába…

Megmondom őszintén, amikor először olvastam a film sztoriját (persze még jóval a megtekintés előtt) eléggé szkeptikus voltam. Emberek néznek verekedő robotokat? Valahogy nem tudtam ezt én elsőre elképzelni, és kicsit ódzkodtam is, hogy egyáltalán megnézzem a filmet. Végül persze megtekintettem, és utólag azt mondom, hogy nem is bántam meg.
A film kissé nehezen indul be szerintem, mondhatnám úgyis, hogy az első fél óra kb. színtiszta családi dráma, ami végül is nem baj, csak valahogy nem sikerült túlzottan érdekesre. Viszont miután ténylegesen a robotboksszal kezd foglalkozni a film, szerencsére eléggé felpörög. A családi szál persze végig jelen van, hiszen tulajdonképpen az egész egy apának és fiának kapcsolatáról és hosszú idő utáni egymásra találálásáról szól a jövő futurisztikus sportágának “díszletei” között.
Természetesen mondanivalóval is szolgál a mozi, apró szépséghiba, hogy semmi újat nem mond, amit már ne láttunk volna más filmben korábban, hiszen olyan klisék újboli felhasználásáról van szó, amint a már említett családon belüli egymásra találás, vagy a kicsi is lehet erős, illetve a jó legyőzi a rosszat. Persze nem tudom, fel lehet-e róni ezeket a film hibájának, hiszen egy részt eme klisék felhasználása tulajdonképpen nem árt a filmnek, másrészt igazán eredeti új ötletet manapság talán ritkábban látni.
Amit még érdemes megemlíteni az a látvány, ami nagyon jó volt, a robotos verekedős jelenetek pedig igencsak pofásra sikeredtek. Igazából nem is értem teljesen, hogy a filmet miért is manapság igencsak divatos 3D-ben küldték a mozikba.

Shawn Levy korábban főleg vígjátékokat rendezett (A Rózsaszín Párduc -2006.-; Éjszaka a múzeumban). Ez a film kicsit szerintem komolyabb műfaj, itt nagyobb hangsúly volt a drámán, de azért szerencsére a humor sem maradt ki teljesen belőle.
A forgatókönyvet John Gatins írta Dan Gilroy ötlete alapján.

Ami a szereplőgárdát illeti nem lehet panaszunk. Hugh Jackman ismét profi munkát végzett, remekül hozta a kissé kifacsart majd újra magára találó egykori sportoló szerepét. A fiát játszó Dakota Goyo számomra ismeretlen név volt eddig, de nem okozott csalódást ő sem.
Rajtuk kívül mellékszereplőként olyan nevek tűntek fel, mint az egykori Lost-os Evangeline Lilly (aki amellett, hogy jó színésznő, “eyecandy” szempontból sem éppen utolsó), illetve Kevin Durand, Anthony Mackie, Hope Davis és James Rebhorn.

Értékelés:
Érdekes ötlet, ami jól vegyítette a családi drámákat a bokszolós filmekkel. Klisés vagy sem, engem a kissé gyengébb kezdés ellenére le tudott kötni, és nagyon jól szórakoztam rajta. 7/10 (70%)

A Mission: Impossible egy rendkívül népszerű és sikeres TV-sorozat volt az Egyesült Államokban. 1966-tól 1973-ig volt műsoron. Majdnem 20 évvel később 1988-ban aztán újraélesztették a sorozatot (érdekesség, hogy ebben is Peter Graves volt a főszereplő, akárcsak az eredetiben), de ez már csak két évadot ért meg. 1996-ban aztán Brian De Palma rendező vezénylete alatt Tom Cruise főszereplésével elkészült a mozifilm változat, amely óriási siker volt az egész világon, noha a rajongókat azért megosztotta, mivel sok mindenben eltért a sorozattól. A siker után természetesen érkezett a folytatás, amelyet már John Woo rendezett (természetesen Tom Cruise maradt főszereplőnek). Noha nem volt akkora siker, mint az előző rész, a stúdió még így is elégedett volt a bevételekkel, így érkezett a harmadik rész is 2005-ben, amely ismét új rendezőt (J.J. Abrams) kapott. Ez már a második résznél is kevesebb bevételt hozott, így sokáig kétségessé vált, hogy egyáltalán lesz-e negyedik rész, meg szó volt főszereplőcseréről is. Végül is elkészült a negyedik rész, melyhez ismét új direktort, Brad Bird-öt szerződtettek, de a főszereplő maradt Tom Cruise.

A sztori:
Robbantásos merényletet hajtanak végre Moszkvában, a Kreml-ben. Mivel a gyanú az IMF-re (Impossible Mission Force) terelődik, így életbe lép az úgynevezett Fantom Protokoll, és az egész ügynökséget leállítják. Ethan Hunt-nak (Tom Cruise) és csapatának (Paula Patton, Jeremy Renner, Simon Pegg) ezúttal minden eddigi nehezebb küldetést kell végrehajtania, hogy tisztázzák az ügynökség nevét, és ezúttal nincs segítség, erősítés, kimentés, nincsenek összekötők és teljesen titokban kell dolgozniuk…

Nos, úgy voltam vele, hogy pont e film megtekintése előtt megnéztem gyorsan DVD-n az előző három részt újra, így mondhatni még frissen bennem voltak azok élményei is.
Megmondom őszintén, nem csalódtam ebben az epizódban sem. Minden van benne, amitől egy akciófilm jó. Látványos akciójelenetek (néhol persze túlzásba esnek, de egy akciófilmnél ez előfordul), “nyaktörő” mutatványok, gyors kocsik, szép nők. Ebben a részben a humor is sokkal nagyobb szerepet kapott talán, mint a korábbiakban, viszont a “szuperkütyük” mintha egy kissé háttérbe szorultak volna. Ráadásul a korábbiakkal ellentétben elég sok meg is hibásodott működés közben. (Úgy látszik, valahogy az IMF-hez volt kötve a szavatosságuk vagy nem tudom.)
Magát a sztorit viszont ezúttal nem vitték túlzásba, nincsenek benne akkora csavarok, mint anno az első részben voltak például. De a látvány és az akciók kárpótolnak érte. Az előző részekhez képest talán az is változás, hogy ezúttal nemcsak Ethan Hunt van a középpontban, hanem tényleg maga csapat. (Az első részben sokan ezt kifogásolták.)

A rendező Brad Bird korábban animációs filmekkel foglalkozott, azonban nem okozott csalódást első élőszereplős nagyjátékfilmjének direktori székében sem. A forgatókönyvet José Appelbaum és André Nemec írták.
Tom Cruise negyedszer játszotta el Ethan Hunt ügynök szerepét, de sokak szerint már látszik rajta, hogy kezd kiöregedni ebből a karakterből. Ezúttal még mindenesetre ő hajtotta végre a különböző nyaktörő mutatványokat. Simon Pegg karaktere képviselte a humort a filmben (ő egyébként már az előző epizódban is feltűnt), Paula Patton a keménycsaj, míg Jeremy Renner karakteréről azt pletykálják, hogy ő lehet a következő epizódokban a főszereplő. Negatív oldalon Mikael Nyqkvist svéd színész tűnik fel, akit a svéd “A tetovált lány” sikere után “importáltak” Hollywood-ba. (A film másik főszereplőjével, Noomi Rapace-szal együtt).
De feltűnik még Lea Seydoux (Robin Hood -2010.-) és pár rövid jelenet erejéig Josh Holloway (Lost) is.

Értékelés:
Összességében azt mondom, hogy egy izgalmas szórakoztató akciófilm lett a “Mission: Impossible: Fantom protokoll”, amely nekem nem okozott csalódást. 7/10 (70%)

Hollywood-ban szinte már szokássá vált, hogy valamely horror (de igazából bármilyen más filmre is igaz ez) bejön, akkor abból megpróbálnak minél több bőrt lehúzni. Így jutott el 7 részig a Fűrész, idén jön a Motel harmadik része és a Végső Állomás franchise is immáron az ötödik epizódjához érkezett.

A sztori:
Egy papírgyár dolgozói éppen egy csapatépítő tréningre utaznak vidékre, amikor egy függőhídon hajtanak át. Az egyik dolgozónak, Sam-nek (Nicolas D’Agosto) látomása támad, hogy a híd le fog szakadni, és mindenki hal. Ő és néhány barátja ezért leszáll a buszról. A híd valóban leszakad, és sokan meghalnak. A túlélőknek azonban nemsokára újabb rémálommal kell szembe nézniük. Azzal, hogy leszálltak a buszról, átírták a Halál terveibe, a Halál pedig most egyesével üldözni kezdi őket…

Igazából aki látta az előző részeket, annak sok újdonsággal nem fog szolgálni a film. Ugyanaz a sablon, mint az eddigi részekben, valami tömegszerencsétlenség történik, sokan meghalnak. Azonban mindig van egy valaki, aki ezt (igazából nem tudni miért) előre látja, és megment pár embert, a Halál pedig üldözni kezdi őket. Amiben mégis minden részben újítanak, az a túlélők egyesével való elhalálozásának trükkös módjai. Ilyen tekintetben ezúttal is kreatívak voltak a készítők, jó lehet, néhány jeleneten azért látni, hogy nagyon a 3D mentek rá ezúttal (is, mint ahogy már az előző részben is).
Persze a sztoriba is próbáltak némi csavart beletenni, és igazából azt kell, hogy mondjam, hogy néhány helyen ez össze is jött. (Pl. a végén én rendesen meglepődtem hogy így összekötötték az első résszel, mert erre igazából addig semmilyen utalás nem volt.)
Sajnos azonban a változatos halálnemektől és néhány történetbeli fordulattól eltekintve a film nem több egy középszerű tinihorrortól. Az első rész színvonalától sajnos már nagyon messze van. Ha őszinte akarok lenni, akkor szerintem a “Végső Állomás” szériából az első két epizód volt, ami igazán jól sikerült, onnantól kezdve eléggé lejtmenetbe kapcsolt a dolog.
Persze ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy ha a bevételek megfelelőek lesznek, akkor érkezik a hatodik epizód is.

A rendező Steven Quale volt, akinek ez az első nagyjátékfilmje, korábban dokumentum- illetve rövidfilmeket készített. A forgatókönyvet Eric Hesserer írta.

Megmondom őszintén a színészek nagy része (Nicolas D’Agostino, Emma Bell, Miles Fisher) számomra teljesen ismeretlen volt a film megtekintése előtt, talán Tony Todd (Ő egyébként az összes epizódban szerepelt) és Courtney B. Vance, akik ismertebb névnek számítanak a szereplőgárdából.

Értékelés:
Hát nem ez lesz minden idők legjobb horrorfilmje az biztos, de ennek ellenére egyszeri szórakozásnak elmegy, de nem biztos, hogy van értelme még több rókabőrt lehúzni a franchise-ról. 5.5/10 (55%)

Az alábbi trailer még csak egy 1 perces ízelítő, de szerintem ezúttal sem lesz majd panasz a filmre. (Mivel már csak a felsorolt nevek miatt is érdemes lesz megnézni.)

Az előző részhez képest rengeteg változás lesz. Először is a rendezői székbe Stephen Sommers helyett az a John Chu lesz, aki eddig jobbára csak táncos filmeket készített.
A szereplők közül is csak Duke (Channing Tatum), Kígyószem (Ray Park), Storm Shadow (Byson-Hyun Lee) és Zartan (Arnold Vosloo) térnek vissza.
Új szereplőként csatlakozott azonban a stábhoz Adrienne Palicki, Elodie Young, Dwayne “The Rock” Johnson, Ray Stevenson, sőt még Bruce Willis-t is sikerült megnyerniük a készítőknek.

Megmondom őszintén eleinte szkeptikus voltam a filmmel kapcsolatban, de az alábbi trailer megtekintése után egyre inkább kezdek bizakodni.

Bemutató jövő nyáron.